A költő néha helyettünk mondja el...!

[Rózsa Klára]

Jó ötletet kaptam Zsuzsától! Azt javasolta, mi lenne, ha kedves verseinket is feltennénk erre az oldalra. Szivemhez közeli gondolat, bölcsész lévén sok verset ismerek, és szeretek. A versek jó barátaim, s hogy éppen melyiket részesítem előnyben, jó jelzés is arra, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyok. Szomorú korszakomban például az egyik Nagy László verset mondogattam rendszeresen, erőt adott:" Ha sírni tudnék, a rettenetes tengerhez mennék, de könnyeim kora lejárt, vége a lírai fényűzésnek" Prózaian azt is mondhattam volna: ne siránkozz, alakítsd feladattá és old meg!

[Bolla Zsuzsa]

Rózsa Endre: Ha ki valakit megszeret

Ha véget ér a szerelem,
az élet múlik el-
gondoltam zöldfülűn.Te nem?
Nos-holtig:élni kell

Ha elmúlik az életem,
hány szerelmem halott!
Lényegük:enyém. S a tetem-
övék...Már így vagyok!

Játszani jó. Körhinta száll:
népes az egyedüllét.
Forgása, ha el is kaszál-
ilyen hintára ülnék

Ha ki valakit megszeret,
olyan régről szerette:
nincs módja, ha már így szeret,
hogy többé ne szeresse!

[Rózsa Klára]

Rózsa Endre: Köszöntlek, Koronás!
Ha mindent elsodor a víz,
s nincs part már nélküled,
előre is, meg hátra is
fölsugárzik szemed,
koronacsakrádból kinyílt
olyan energia,
csokrával nem-szeretni tilt:
nincs is emberfia,
ki ne érezné a csodát
pattogzó erein:
sziklák kövein csobog át,
s törölve mind a kín,
megkoronázol tíz ujjal,
gyermeki királynőm,
tíz gyertya ég, s a szél fújja
a föld felé merőn,
legbensőbb szemed is kinőtt,
s a legmélyebbre lát,
üdvözli a jelen időt,
az időt magát,
a rég elmúlt pillanatot
te "ma"-ként megkapod,
s visszacsatolva áthatod
jövendő aznapod,
az időnek nincs ideje,
ragozhatatlanabb,
mint holt világ szünetjele,
s te a nap lánya vagy,
köszöntlek én is koronás:
a világűr süvít,
beléd, s belőled.Soha más
ne értse meg napfonat-titkait.

[Bolla Zsuzsa]

ADY ENDRE
Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

[Rózsa Klára]

Rózsa Dániel:Titkaim

Álmomban meglepnek
emléktestű lények,
éj mélyén egy kis pók
szoknyát sző a fénynek.

Titkaim csak neki,
nem adom ki másnak
s elbújok hajnali
szélbe ásítanak

[Rózsa Klára]

Csorba Győző:Évforduló

Tizenöt éve annak is már, -
az édes földbe elvegyültél,
csak villogó, szép csontjaidnál
gyengült a romlás. Furcsa tündér!
- tizenöt éve annak is már -
a sűrű földbe elmerültél.

Bátyám voltál a lebke létben, -
megálltál, és megvártál engem,
s lám útjaidon végigértem,
s csalóan eléd-öregedtem,
- bátyám voltál e lebke létben,
és íme, már a bátyád lettem.

Mégis: csillagként állsz fölöttem
és égi boltként mindörökre,
erőd, varázsod nem-törötten
felköltözött fényes körökbe,
- Mégis: csillagként állsz fölöttem,
s vezetsz a hömpölygő ködökbe.

Lehet lengő,fehér szakállam,
mindig csodálom barna állad, -
s ha majd a süllyesztő halálban
egy messzi tájon megtalállak,
- lehet lengő, fehér szakállam -
mint hű öcséd, szívemre zárlak.

[Bolla Zsuzsa]

Kamarás Klára: Mint fák a szélben

A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...

[Rózsa Klára]

Drága Zsuzsám!
Köszönöm, hogy feltetted, én is szeretem! Sok puszi érte:Klári

Bolla Zsuzsa mondta:

Rózsa Endre: Ha ki valakit megszeret

Ha véget ér a szerelem,
az élet múlik el-
gondoltam zöldfülűn.Te nem?
Nos-holtig:élni kell

Ha elmúlik az életem,
hány szerelmem halott!
Lényegük:enyém. S a tetem-
övék...Már így vagyok!

Játszani jó. Körhinta száll:
népes az egyedüllét.
Forgása, ha el is kaszál-
ilyen hintára ülnék

Ha ki valakit megszeret,
olyan régről szerette:
nincs módja, ha már így szeret,
hogy többé ne szeresse!

[Rózsa Klára]

Drága Zsuzsám!
Gyönyörú, szeretem, nem ismertem, Külön puszi érte:klári

Bolla Zsuzsa mondta:

Kamarás Klára: Mint fák a szélben

A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...