Aktív, egészséges élet, érezd jól magad!
DAN MILLMAN - ERRE SZÜLETTÉL
/részlet/
A JELEN PILLANAT HATALMAS EREJŰ ISTENNŐ.
GOETHE
A gondolat, miszerint "az idő nem létezik", első pillantásra talán elvont filozófiai okoskodásnak tűnhet. Végül is gyakorlati értelemben az idő egyértelműen létezik, nemde? Vannak óráin és naptáraink, vannak emlékeink a múltbéli dolgokról, és nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy bizonyos jövőbeni események be fognak következni. "Időközben" óráink továbbra is folyamatosan számolják életünk másodperceit, perceit, óráit, így hát kétségtelenül abszurd dolognak tűnik azt sejtetni, hogy az idő nem létezik.
Ha alaposan megvizsgáljuk elménket, egy másik lehetőséget fedezünk fel - azt, hogy CSAKIS A MOST LÉTEZIK. Az, hogy érzékeljük, a "múló időt", miközben sorban állunk a postán, nem más, mint benyomások és emlékek sora, mivel kizárólag a jelen pillanatban létezünk, majd az azt követő jelen pillanatban és így tovább.
Ha bánkódunk a múlt miatt, az a múlt jelenleg kizárólag az elménkben létezik, ahol a felidézett képek által életben tartjuk a sajnálkozásunkat. Ha szorongunk az idő miatt, az a jövő jelenleg kizárólag az elménkben létezik, ahol az elképzelt képek által életben tartjuk a szorongásunkat.
A jelen pillanat törvénye nem egy elvont fogalom, AZ IDŐ az elvont fogalom.
E törvény nem csak arra való, hogy a filozófusok értékeljék, e törvény arra való, hogy mindnyájan alkalmazzuk, különösen olyankor, ha leragadunk a múlt miatt érzett sajnálkozásunknál vagy a jövő iránti aggodalmunkban. Ha hozzászokunk az örök jelen gondolatához, és visszahelyezzük figyelmünket a MOST-BA, örökre megváltoztathatjuk az életünket. Ez az örökkévalóság természetesen szintén a most.
A legtöbb aggodalmunk, sajnálkozásunk és problémánk nem létezik, a jelen pillanatban, csak a "múlt", illetve a "jövő" feliratot viselő mentális adattárolóinkban őrzött képek. Érzések és asszociációk tartják életben őket. A holnapi állásinterjú - ahol ez a "holnap" szintén nem más, mint egy, csakis az elménkben létező fogalom - valóssá válik, amint rágondolunk, a kedvesünkkel folytatott veszekedés, annak minden könnyével és bűntudatával, szintén kizárólag a történelem egy kísértő árnyképe, melyet azzal támasztunk fel, hogy emlékezetünkbe idézzük az adott eseményt, és megbánjuk, amit a "múltban" mondtunk.
A jelen pillanat törvénye tisztára söpörheti a pszichénket, és így visszatérhetünk az egyszerűség és a belső béke állapotába. Azonban soha nem lesz segítségünkre a jövőben, és a múltban sem szolgált javunkra soha. A jelen pillanat törvénye a jelen valóságra emlékeztet bennünket, nem pedig arra, amilyennek a valóságot hisszük, amilyennek szerettük volna, vagy amilyen majd reményeink szerint lesz. Csakis ez az időtlen pillanat létezik, minden más csupán az elme vetítőkészüléke által megjelenített képzet.
Általában ha valamilyen problémánk van, az vagy valamilyen korábban - két másodperccel vagy akár két évtizeddel ezelőtt - bekövetkezett eseménnyel kapcsolatos, vagy valami olyasmivel, amiről úgy gondoljuk, hogy majd valamikor az úgynevezett "jövőben" fog bekövetkezni. A jelen pillanatban szinte soha nincsenek problémáink.
Képzeljük el például, hogy egy férfi - nevezzük őt Rudolphnak - a parkban ücsörög egy padon, az ötvenes éveiben bekövetkezett krízis kellős közepén. A felesége el akar válni tőle, a lánya épp most dönt csúcsot bevásárlásból Rudolph utolsó megmaradt hitelkártyájának segítségével, a bank épp most küldött ki valakit hozzá, hogy tűzze ki háza kapujára az "Árverés alatt" cédulát, mivel nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket, és le kellene tennie az óvadékot a fiáért, mivel az részegen száguldozott egy lopott autóval. Rudolph élete romokban hever. De valójában így van ez? Nem egy parkban kezdtük el ezt a kis történetet? A jelen pillanatban Rudolph valóságát az üldögélés jelenti. Lehet, hogy meg kell majd birkóznia más pillanatokkal és más problémákkal is, de ebben a pillanatban egyetlen problémája sincsen - egyszerűen csak üldögél a parkban egy padon.
Testünk a jelen pillanatban él. Minden múltbéli hibáinkkal vagy jövőbeni problémáinkkal kapcsolatos gondolatunk ellenére is bármikor (azaz most, ebben a pillanatban) meghívhatjuk a jelen pillanat törvényét, és emlékeztethetjük magunkat arra, hogy csakis a most létezik. Pusztán annyit kell tennünk, hogy belenyugszunk EBBE a pillanatba, magunkhoz öleljük azt, és egyik lábunkat a másik elé tesszük, miközben kezeljük az éppen adott helyzetet, egyik pillanatról a másikra, egyszerre mindig csak egy lépést téve meg.
Ha szeretünk kihagyni bizonyos lépéseket, e törvény által megtanulhatunk belenyugodni a jelen pillanatba. Ha szeretjük lerövidíteni a céljainkhoz vezető utat, a jelen pillanat törvénye akkor segít, hogy ellazuljunk, vegyünk egy mély levegőt, és felidézzük, magunkban, hogy csakis a most létezik. Ha összezavarodunk vagy türelmetlenné válunk, ha túl sokat törjük a fejünket a jövőn, elkezdhetjük felismerni általa, hogy terveink csak gondolatok, a gondolatok pedig folyton változnak. Csakis az időben léteznek, az idő pedig csakis az elménkben létezik. A jelen pillanat törvényének elsajátítása - akárcsak az összes többi törvényé - gyakorlást igényel. Előfordulhat, hogy feszültnek, nyugtalannak, vagy feldúltnak érezzük magunkat, ha átfut az elménken egy, a "múltra" vagy a "jövőre" vonatkozó gondolat, majd felidézzük magunkban, hol is vagyunk - itt és most, ám később újra megfeledkezünk erről. Aztán egyre többször és többször emlékszünk erre az igazságra, és egyre jobb lesz jelen pillanatunk minősége.
Az alábbi gyakorlatok segíthetnek abban, hogy közvetlen megtapasztalása és gyakorlati alkalmazása révén összhangba kerülj a jelen pillanat törvényével.
A JELEN PILLANAT TAPASZTALATA
1. Gondolkodj el a következő kérdéseken:
- Valóban megtapasztalod az idő múlását, vagy csupán a gondolatok "múlását" érzékeled?
- Képes vagy a jelen pillanaton kívül bármely más pillanatban létezni?
- Valóban létezik bármilyen értelemben a múlt, kivéve a valamilyen formában rögzített feljegyzések, az elraktározott emlékek és a felgyülemlett feszültségek formáját, melyeket a jelenben tartasz életben?
- Valóban létezik bármilyen értelemben a jövő, kivéve saját elméd elvárásainak és kivetítésének formáját?
- Vajon a múltban, a jövőben vagy a jelenben rejlik-e az erőd?
2. Hagyd, "hadd menjenek" a kérdések, végy mély levegőt, és lazulj bele az örök jelenbe.
A JELEN PILLANAT TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
1. Idézd fel egy olyan múltbéli esemény emlékét, amikor sajnálkozást, szorongást vagy türelmetlenséget tapasztaltál magadban.
2. Most kérdezd meg magadtól: Ez az érzés vajon milyen, az adott pillanatban történő eseményből fakadt, vagy az adott pillanatban az elmémen átfutó, a múlttal, illetve a jövővel kapcsolatos gondolataim váltották ki azt?
3. Végül tedd fel magadnak a kérdést: Van-e bármi problémám az életemben a JELEN PILLANATBAN? Nem általában véve, hanem most, ebben a szempillantásban? Hány valós pillanatban érzékelem ezt a problémát?
A JELEN PILLANAT HATALMAS EREJŰ ISTENNŐ.
GOETHE
A gondolat, miszerint "az idő nem létezik", első pillantásra talán elvont filozófiai okoskodásnak tűnhet. Végül is gyakorlati értelemben az idő egyértelműen létezik, nemde? Vannak óráin és naptáraink, vannak emlékeink a múltbéli dolgokról, és nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy bizonyos jövőbeni események be fognak következni. "Időközben" óráink továbbra is folyamatosan számolják életünk másodperceit, perceit, óráit, így hát kétségtelenül abszurd dolognak tűnik azt sejtetni, hogy az idő nem létezik.
Ha alaposan megvizsgáljuk elménket, egy másik lehetőséget fedezünk fel - azt, hogy CSAKIS A MOST LÉTEZIK. Az, hogy érzékeljük, a "múló időt", miközben sorban állunk a postán, nem más, mint benyomások és emlékek sora, mivel kizárólag a jelen pillanatban létezünk, majd az azt követő jelen pillanatban és így tovább.
Ha bánkódunk a múlt miatt, az a múlt jelenleg kizárólag az elménkben létezik, ahol a felidézett képek által életben tartjuk a sajnálkozásunkat. Ha szorongunk az idő miatt, az a jövő jelenleg kizárólag az elménkben létezik, ahol az elképzelt képek által életben tartjuk a szorongásunkat.
A jelen pillanat törvénye nem egy elvont fogalom, AZ IDŐ az elvont fogalom.
E törvény nem csak arra való, hogy a filozófusok értékeljék, e törvény arra való, hogy mindnyájan alkalmazzuk, különösen olyankor, ha leragadunk a múlt miatt érzett sajnálkozásunknál vagy a jövő iránti aggodalmunkban. Ha hozzászokunk az örök jelen gondolatához, és visszahelyezzük figyelmünket a MOST-BA, örökre megváltoztathatjuk az életünket. Ez az örökkévalóság természetesen szintén a most.
A legtöbb aggodalmunk, sajnálkozásunk és problémánk nem létezik, a jelen pillanatban, csak a "múlt", illetve a "jövő" feliratot viselő mentális adattárolóinkban őrzött képek. Érzések és asszociációk tartják életben őket. A holnapi állásinterjú - ahol ez a "holnap" szintén nem más, mint egy, csakis az elménkben létező fogalom - valóssá válik, amint rágondolunk, a kedvesünkkel folytatott veszekedés, annak minden könnyével és bűntudatával, szintén kizárólag a történelem egy kísértő árnyképe, melyet azzal támasztunk fel, hogy emlékezetünkbe idézzük az adott eseményt, és megbánjuk, amit a "múltban" mondtunk.
A jelen pillanat törvénye tisztára söpörheti a pszichénket, és így visszatérhetünk az egyszerűség és a belső béke állapotába. Azonban soha nem lesz segítségünkre a jövőben, és a múltban sem szolgált javunkra soha. A jelen pillanat törvénye a jelen valóságra emlékeztet bennünket, nem pedig arra, amilyennek a valóságot hisszük, amilyennek szerettük volna, vagy amilyen majd reményeink szerint lesz. Csakis ez az időtlen pillanat létezik, minden más csupán az elme vetítőkészüléke által megjelenített képzet.
Általában ha valamilyen problémánk van, az vagy valamilyen korábban - két másodperccel vagy akár két évtizeddel ezelőtt - bekövetkezett eseménnyel kapcsolatos, vagy valami olyasmivel, amiről úgy gondoljuk, hogy majd valamikor az úgynevezett "jövőben" fog bekövetkezni. A jelen pillanatban szinte soha nincsenek problémáink.
Képzeljük el például, hogy egy férfi - nevezzük őt Rudolphnak - a parkban ücsörög egy padon, az ötvenes éveiben bekövetkezett krízis kellős közepén. A felesége el akar válni tőle, a lánya épp most dönt csúcsot bevásárlásból Rudolph utolsó megmaradt hitelkártyájának segítségével, a bank épp most küldött ki valakit hozzá, hogy tűzze ki háza kapujára az "Árverés alatt" cédulát, mivel nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket, és le kellene tennie az óvadékot a fiáért, mivel az részegen száguldozott egy lopott autóval. Rudolph élete romokban hever. De valójában így van ez? Nem egy parkban kezdtük el ezt a kis történetet? A jelen pillanatban Rudolph valóságát az üldögélés jelenti. Lehet, hogy meg kell majd birkóznia más pillanatokkal és más problémákkal is, de ebben a pillanatban egyetlen problémája sincsen - egyszerűen csak üldögél a parkban egy padon.
Testünk a jelen pillanatban él. Minden múltbéli hibáinkkal vagy jövőbeni problémáinkkal kapcsolatos gondolatunk ellenére is bármikor (azaz most, ebben a pillanatban) meghívhatjuk a jelen pillanat törvényét, és emlékeztethetjük magunkat arra, hogy csakis a most létezik. Pusztán annyit kell tennünk, hogy belenyugszunk EBBE a pillanatba, magunkhoz öleljük azt, és egyik lábunkat a másik elé tesszük, miközben kezeljük az éppen adott helyzetet, egyik pillanatról a másikra, egyszerre mindig csak egy lépést téve meg.
Ha szeretünk kihagyni bizonyos lépéseket, e törvény által megtanulhatunk belenyugodni a jelen pillanatba. Ha szeretjük lerövidíteni a céljainkhoz vezető utat, a jelen pillanat törvénye akkor segít, hogy ellazuljunk, vegyünk egy mély levegőt, és felidézzük, magunkban, hogy csakis a most létezik. Ha összezavarodunk vagy türelmetlenné válunk, ha túl sokat törjük a fejünket a jövőn, elkezdhetjük felismerni általa, hogy terveink csak gondolatok, a gondolatok pedig folyton változnak. Csakis az időben léteznek, az idő pedig csakis az elménkben létezik. A jelen pillanat törvényének elsajátítása - akárcsak az összes többi törvényé - gyakorlást igényel. Előfordulhat, hogy feszültnek, nyugtalannak, vagy feldúltnak érezzük magunkat, ha átfut az elménken egy, a "múltra" vagy a "jövőre" vonatkozó gondolat, majd felidézzük magunkban, hol is vagyunk - itt és most, ám később újra megfeledkezünk erről. Aztán egyre többször és többször emlékszünk erre az igazságra, és egyre jobb lesz jelen pillanatunk minősége.
Az alábbi gyakorlatok segíthetnek abban, hogy közvetlen megtapasztalása és gyakorlati alkalmazása révén összhangba kerülj a jelen pillanat törvényével.
A JELEN PILLANAT TAPASZTALATA
1. Gondolkodj el a következő kérdéseken:
- Valóban megtapasztalod az idő múlását, vagy csupán a gondolatok "múlását" érzékeled?
- Képes vagy a jelen pillanaton kívül bármely más pillanatban létezni?
- Valóban létezik bármilyen értelemben a múlt, kivéve a valamilyen formában rögzített feljegyzések, az elraktározott emlékek és a felgyülemlett feszültségek formáját, melyeket a jelenben tartasz életben?
- Valóban létezik bármilyen értelemben a jövő, kivéve saját elméd elvárásainak és kivetítésének formáját?
- Vajon a múltban, a jövőben vagy a jelenben rejlik-e az erőd?
2. Hagyd, "hadd menjenek" a kérdések, végy mély levegőt, és lazulj bele az örök jelenbe.
A JELEN PILLANAT TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
1. Idézd fel egy olyan múltbéli esemény emlékét, amikor sajnálkozást, szorongást vagy türelmetlenséget tapasztaltál magadban.
2. Most kérdezd meg magadtól: Ez az érzés vajon milyen, az adott pillanatban történő eseményből fakadt, vagy az adott pillanatban az elmémen átfutó, a múlttal, illetve a jövővel kapcsolatos gondolataim váltották ki azt?
3. Végül tedd fel magadnak a kérdést: Van-e bármi problémám az életemben a JELEN PILLANATBAN? Nem általában véve, hanem most, ebben a szempillantásban? Hány valós pillanatban érzékelem ezt a problémát?
Megtekintések: 119
Rólunk
Üdvözöljük a
Fiatalodj és élj tovább!-on
© 2024 Created by Rózsa Klára.
Működteti:
