Sri Chinmoy: A lélek kertje

[Rózsa Klára]

A hallgatás megszabadít
Indiában, Bengálijában élt egyszer egy vallásos ember. Mindennap eljött hozzá egy
szanszkrit tudós, és lélekemelő spirituális tanításokat olvasott fel a Gítából, az Upanisadokból
és a Védákból. A házigazda odaadóan hallgatta ezeket az előadásokat.
A családnak volt egy madara, akit Krisnának hívtak. Egy kalitkában tartották, abban a
szobában, ahol az előadások is folytak, és ő is hallgatta a beszédeket.
Egy nap a madár így szólt a gazdájához: – Meg tudnád mondani nekem, mi hasznod
származik ezekből a spirituális tanításokból?
– Krisztina – válaszolt a gazdája –, úgy látom, nem érted, hogy ezek a spirituális tanítások meg
fognak engem szabadítani a kötelékeimtől!
– Már évek óta hallgatod ezeket az előadásokat – mondta a madár –, de én semmi változást
nem látok rajtad. Lennél olyan kedves megkérdezni a tanítódat, tulajdonképpen mi is fog
történni veled?
Másnap a házigazda így szólt tanítójához: – Guru, tíz éve hallgatom már a spirituális
beszédeidet. Tényleg elérem a megszabadulást?
A tanító megdermedt. Vakarta a fejét, tűnődött a kérdésen, de nem talált választ. Körülbelül
egy órán át hallgatott, azután elment.
A házigazda meg volt döbbenve. Guruja nem tudott válaszolni a madár kérdésére. A madár
azonban megtalálta a választ.
Attól a naptól kezdve a madár nem evett, nem énekelt. Teljesen csendben maradt. Gazdája
és a család mindennap rakott ételt a kalitkába, a madár azonban nem nyúlt semmihez.
Egy nap a gazda ránézett a madárra, és mivel az életnek semmi jelét nem látta rajta,
óvatosan kivette a kalitkából. Szomorú szívvel tette le Krisnáját a földre. A madár egy
szempillantás alatt elrepült, bele az ég végtelen szabadságába!
A madár tanított. Gazdája és a guru pedig megtanulták: a hallgatás megszabadít.