Byron Katie: Szívműtét

[Rózsa Klára]

Drága Ildikó! Áldás kísérjen égi utadon! Az örökkévalóság és ez a blog is  őrizzen!  Köszönjük!

Kereszturi Ildikó blogja

Szívműtét - Nyisd meg a szíved!

Katie: Ki jelentkezik, hogy felolvassa, amit leírt?

Volt valaha ilyen gondolatod: ’szükséged van arra, hogy a társad megnyissa előtted a szívét’? Igaz ez?

Angel: Nem tudom.

K: Hogyan reagálsz, amikor erre gondolsz és ő nem nyitja meg a szívét?

A: Bezárom a szívemet, kiborulok, és úgy érzem, ő nem jó a számomra, rossz ebben a kapcsolatban lenni!

K: Szóval elzárkózol érzelmileg a kapcsolattól.

A: Igen

K: És aztán mit csinálsz? A kávés csészét egy kicsit túl hangosan teszed le az asztalra?

A: Szomorú tekintettel nézek rá (ezt nagyon utálja).

K: Ó ez csodálatos, ez nagyon jó …így teszünk-e ha valóban jó kapcsolatot akarunk? Mondj egy stressz-mentes okot!

Mit gondolsz, ki vagy Te? Ki kéne nyitnod a szíved?

Az enyém egy kicsit bezárult mostanra ugyan, de neked ki kell nyitnod a szívedet – megnyitom a szívemet, ha te is, de ….megteszed? Te tedd meg először – az egész földkerekségen valaki mindig arra vár, hogy a másik tegye meg az első lépést.

Mi történik, ha egy nap azt gondolod, én leszek az első, én teszem meg az első lépést – abbahagyom a várakozást a kapcsolataimra: a lányomra, a fiamra - mi lenne, ha feladnád ezt a gondolatot?

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül? (hogy a másiknak kell megnyitnia a szívét)

A: Azt gondolom, képes lennék meglátni a másik embert, ki ő …!

K: Igen – a férjednek meg kéne nyitnia a szívét – fordítsd meg!

A: Nekem kell megnyílnom (sír)

K: Mit gondolsz, mi nyitná meg a szívét, ha a dolgok így mennek? Ahogy most kinézel, a szíved nyitva – hol van az a másik nő? Amikor a szíved nyitva áll, ki törődik azzal valójában, hogy a szíve nyitva?

K: Halljuk a következő állítást.

A: Nem kéne ennyire ítélkeznie!

K: Mit mond, hogy ennyire fájdalmas?

A: Az utolsó csakugyan nagyon komikus. Mielőtt eljöttem tényleg nagyon dühös volt rám, mert nem porszívózok, úgy értem annyira mérges volt rám, hogy nem is állt szóba velem.

K: Mit mond ’nem porszívózol?

A: …’és nem tudok levegőt venni’

K: Ok. Mondd nekem!

A: ’Már egyáltalán nem porszívózol, és én nem vagyok képes levegőt venni ebben a szobában’!

K: „Örülök, hogy elmondod ezt nekem – istenem kedvesem, te nem tudsz lélegezni, én ezt valóban megértem – tényleg értem és igazad van, én nem porszívózok – ez nem különös? Tudod, többet kéne beszélnünk – én készen állok – mit gondolsz erről, mit tegyünk? – te nem kapsz levegőt, a padló nem tiszta, és én Malibura utazom, mit tehetnénk, milyen megoldást tudunk találni?”

A: Ez más: én azt mondanám, „tudod, te is porszívózhatnál”!

K: Igen, ez más, olyan, mintha a szerető kommunikáció (megértés) magától jönne - lehet, hogy ő az, az ember, aki soha nem gondolt erre. És lehet, hogy úgy marad, nem csinál semmit, amíg ön Malibun van, és továbbra sem képes lélegezni, de ahol így mennek a dolgok, lehet azt mondani: nyisd meg a szíved, és mellesleg miután kiporszívóztál, vár rád még több tennivaló …?

Mondd meg, világos ez így? A többiek is értik? Mi itt háborúban vagyunk: az hangzott el csupán: „te nem porszívózol, és a férjed nem képes rendesen lélegezni”, és amit ő mondott teljesen rendben volt, ő csak az igazat mondta.

Hogyan reagáltál erre, amikor azt mondtad, ”nem kéne ítélkeznie”?

A: A következőképpen: meglátogattam a nővéremet Californiában, mielőtt ide jöttem, és azt mondtam neki (a testvéremnek), lehet, hogy elhagyom (a férjemet), hát ez volt a reakcióm.

K: Igen – ha nem változik meg, akkor te elmégy – mit gondolsz, talán a következő nem bírál?

Ki lennél enélkül a történet nélkül? Együtt élnél ezzel a bámulatos férfival a ’nem kéne bírálni’ történet nélkül?

(Itt van, ahogy én látom: megyek a házhoz, ahol vár az ítélkezés, hogy megmutatkozzon/felbukkanjon innen és onnan, a gyerekektől, a férjemtől, a barátaimtól, a telefonból, az elmémből – mi ellen védekezem?) Nézz meg bárkit, vagy bármit, ami sért. Szükséges megnézni, mert különben egymagára marad az ember, a világban.

A: Tényleg értem! – már előre örülök.

K: Izgalmas, semmi sem izgalmasabb, mintha feldühít valaki. Ez egy igazgyöngyszem, gyémánt, mert közelebb visz önmagam megismeréséhez.

A: Most már tudom, értem (aha!).

K: Nos, hagyd abba a régi gondolkodási sémát, tudom képes vagy rá! Ez az, amit mindig is tőle vártál! Tedd meg magad, változz meg, és figyeld, hogyan hat a változásod a másikra. Mert működik!

Ez az igaz szeretet, amit nem lehet megtörni. Ez a jelen valósága.

Fordította: Kereszturi Ildikó /2010/