Sejtszintű oldások Stacey Vornbrock után szabadon

[Rózsa Klára]

2011. Kopogtató Világtalálkozó interjú

Stacey Vornbrock-al Sport Teljesítmény Űttörővel

(részlet)

Fordította: Csontos Ágnes

A düh, méreg rendkívül erős és hasznos érzés! A düh érzése segíthet abban, hogy képesek legyünk megtenni a kulcsfontosságú lépéseket az életünkben. Bizonyos helyzetekben ez az érzés lehet a leghasznosabb, és legelőrevivőbb! A düh érzés megtapasztalása, és annak megfelelő módon való kifejezése természetes része az emberi létezésnek.

Erről az érzésről beszélünk majd, és kopogtatunk is a düh különböző aspektusain.

A dühtől való sejtszintű függőség

Lehet, hogy Te is olyanvalaki vagy, aki állandóan dühös? Mi van akkor, ha a düh az állandó (default) érzésed? Mit jelent ez fizikai szinten, hogy befolyásolja ez a testedet?

A düh érzés

-       nagyobb esélyt teremt a hirtelen halálra és gutaütésre

-       magasabb vérnyomást eredményez

-       szaporább szivdobogást okoz

-       a vér cukorszintjének egyensúlyát felborítja

-       akadályozza az immunrendszer működését

-       akadályozza a pajzsmirigy működését

-       a csont tömörségét  fellazítja? (bone density)

-       krónikus gyulladást okoz

-       akadályozza a keringést

-       a tüdő müködését korlátozza

-       fejfájást és migrént okoz

-       álmatlanságot idéz elő

-       megváltoztatja az agy működését

-       izomfeszültséget okoz

Szinte mindenki sejt receptorai függővé váltak valamilyen érzelemre. Ez lehet pozitiv, vagy negatív érzelem, de többnyire negatív érzelem. Magad is rájöhetsz arra, hogy milyen érzés az, amelyikre függővé váltál, ha őszintén megkvizsgálod azt, hogy milyen érzelmet tapasztalsz meg rendszeresen. A leggyakoribbak a szomorúság, félelem, szorongás, féltékenység, irígység, szégyen és düh. Ma a düh érzésére fogunk fókuszálni.

Engedd meg, hogy megmagyarázzam, hogyan válnak a sejtjeink függővé valamilyen érzelemre.

Testünk mintegy 50-100 billió setjből áll. Minden egyes sejtünknek rengeteg sejt receptora van – ezek száma egy sejtre vetítve egy millióra is rúghat. Ezeknek a sejt receptoroknak az a funkciójuk, hogy a környezetből felvegyék mindazokat a tápanyagokat -  fehérjéket, vitaminokat, és ásványi anyagokat – melyekre a sejteknek szükségük van az életben maradáshoz, és egynsúlyuk fenntartásához.

Amikor

Történik valami

Ez a történés lehet gondolat/gondolatok az agyban, de lehet valós történés ami vagy velünk, vagy valaki mással történik, és mi csak tanúként tapasztaljuk meg az eseményt.

ß

A hypothalamus peptideknek hívott kémiai anyagok egész kavalkádját termeli meg, és szabadítja rá a szervezetre. Ezek a peptidek rövid láncolatú aminosavak, melyeket a testünk, mint érzelmeket/érzéseket tapasztal meg. Az általunk megtapasztalható valamennyi 32 érzés ezeknek a kémiai vegyületeknek a különböző kombinációi.

¯

A peptidek eljutnak a test valamennyi sejtjéhez, és a sejt receptorokban kötnek ki.

Mivel a peptidek blokkolják a sejtreceptorokat, a sejt nem képes felvenni a fontos tápanyagokat, a fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat.

¯

Ha ezek a kemikáliák=érzések nem tudnak természetes módon feloldódni, akkor ott maradnak a sejt receptorokban.

¯

Végül ezek a sejt receptorok  összezsugorodnak, elhalnak, és a sejt osztódik.

¯

A test ezután több olyan sejtreceptort alakít ki, amelyek ezekre a kémiai anyagokra/érzésekre specializálódnak, és kevesebb olyan sejt receptort, melyek a tápanyagokra, fehérjékre, vitaminokra, és ásványi anyagokra érzékenyek.

¯

A sejtreceptoraink miniatűr kábítószer-függőkké váltak, akik fáradhatalanul egyre többet követelnek meg abból a kémiai anyagból/érzésből, melytől függenek.

Az agy ennek megfelelően rendszeresen bekattintja azokat a gondolatokat melyek ezt az érzelmi reakciót váltják ki, tehát a sejtek így rendszeresen megkapják a “kábítószer adagjukat”.

Mi – személy szerint – nyomorultul érezzük magunkat, ahogy napról napra ugyanazt a negatív érzést vagyunk kénytelenek megtapasztalni, de a sejtreceptoraink elégedettek, sőt boldogok.

Ha egyszer a sejtreceptorok függővé váltak, akkor a belsőnkben egy állandó harc folyik, amelyből mindig a sejtek kerülnek ki győztesen.

Amikor én magam rátaláltam erre az információra, rájöttem, hogy ha valaki sejti szinten függővé vált a düh érzésére, akkor teljesen fölösleges azokon az eseményeken dolgozni EFT-vel, melyek feldühítik őket, hiszen minden történésre dühvel válaszolnak. Csak azt érjük így el, hogy egyfolytában kopogtathatunk eseményeken, melyek feldühítik őket, és ezek sohasem fogynak el, hiszen a sejtek mindig biztosítani fogják azt, hogy a düh érzése jelen legyen, mert csak így jutnak hozzá az “anyaghoz”.

Lehetetlen a dühről “leszokni”! Hiába határozod el magadban “Vége, ebből elég volt! Soha többé nem gurulok dühbe!” Eleve vesztésre vagy ítélve, mert a sejtjeid mindenféleképpen megtalálják az utat-módot arra, hogy hozzájuthassanak a kívánt anyaghoz/érzelemhez.

Dr. Joe Dispenza ezt úgy fogalmazza meg: “Ha a sejtjeid nem kapják meg a kedvenc kémai anyagukat= érzésüket, akkor – szó szerint – küldenek egy jelzést az agyba, mire válaszként az agy (szükségszerűen, automatikusan) felszabadítja a kívánt kémiai anyagot, és elárasztja vele a szervezetet.

Az események helyett célszerűbb hát magán a sejti szintű függőségen dolgozni, ezt célozni meg a kopogtató forgatókönyvvel. Ha a kopogtatással megakasztod a függőség ördögi körét, akkor így fokozatosan leszoktathatod a sejtreceptorokat az illető anyagról/érzésről.”