Rózsa Klára naplója -- November 2013 Archív (2)

„Ahogyan először az ókori Görögország sarja Prótagorasz leírta, mindenki naivan úgy véli, hogy az életről és annak eseményeiről saját észlelése, véleménye és felfogása az „igaz, valódi és tényszerű”, ennek következtében a „helyes”. Ennél fogva, ha mások egy különböző nézőponton vannak, akkor őket „helytelennek”, rosszul értesültnek, elfogultnak, politikailag inkorrektnek vagy „tudattalannak” tartjuk. Az ego nárcisztikus magjának vele született hívsága feltétlen érdekeltséggel bír…

Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti. 

Ami valótlan, az nem létezik.

Ebben rejlik Isten békéje.



így kezdődik A csodák tanítása, alapvető különbséget téve valós és valótlan dolgok, tudás és érzékelés között. A tudás maga az igazság – egyetlen törvény, Isten, avagy a szeretet törvénye alapján. Az igazság megváltoztathatatlan, örökkévaló és minden ellentmondástól mentes. Előfordulhat, hogy valaki nem ismeri, de ettől még nem…