Spiritualitás és a modern ember

[Rózsa Klára]

„Ahogyan először az ókori Görögország sarja Prótagorasz leírta, mindenki naivan úgy véli, hogy az életről és annak eseményeiről saját észlelése, véleménye és felfogása az „igaz, valódi és tényszerű”, ennek következtében a „helyes”. Ennél fogva, ha mások egy különböző nézőponton vannak, akkor őket „helytelennek”, rosszul értesültnek, elfogultnak, politikailag inkorrektnek vagy „tudattalannak” tartjuk. Az ego nárcisztikus magjának vele született hívsága feltétlen érdekeltséggel bír abban, hogy „igaza legyen”, mely magában hordozza a fontosság társult érzetét. Ez cserébe felruházza a „felhatalmazás” finom légkörével és minőségével, még ha alapjai teljes mértékben illuzórikusak is. Így az „igazam van” a büszkeséghez és önbecsüléshez társul, amit aztán védelmezni kell.”
David R. Hawkins
Valóság, Spiritualitás és a Modern Ember. 133. oldal

"As first described by Protagoras of ancient Greece, everyone naively presumes that their own perception, opinions, and comprehension of life and its events are 'real, true, factual', and therefore 'right'. Hence, if other people have a different viewpoint, they are considered to be 'wrong', misinformed, prejudiced, politically incorrect, or 'ignorant'. The innate vanity of the narcissistic core of the ego has a vested interest in being 'right', which carries with it an associated sense of importance. This in turn adds the subtle flavor and quality of empowerment, even when its basis is completely illusory. Thus, being 'right' is associated with pride and self-esteem that then has to be defended."
David R. Hawkins
Reality, Spirituality, and The Modern Man. page 133