Az alacsony önértékelés önmagunk és mások kritizálásához, állandó versengéshez, hasonlítgatáshoz, elemzéshez, lenézéshez, intellektualizáláshoz, kételkedéshez és a megtorláson való ábrándozáshoz vezet. Ha ezek a mechanizmusok csődöt mondanak, újra felütheti fejét az apátia, valamint a reményvesztettség és az áldozatiság érzése. Egy ilyen állapotban egyre inkább elidegenedetté válunk, mivel oly sok mindent kell magunkból elrejteni. Viselkedésünk elszigetelődéshez és egyensúlytalansághoz vezet, mivel a látszólag jól működő életterületeket viszont túlértékeljük.
David R. Hawkins - Elengedés: Az önátadás útja, 223. oldal
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Fiatalodj és élj tovább! –nak.
Csatlakozzon a(z) Fiatalodj és élj tovább! hálózathoz