Inspiráló gondolatok 2.

[Rózsa Klára]

Isten Természete

Azt akarom, hogy olyanná váljatok mint Én.
De mi nem lehetünk olyanok mint Te. Ez istenkáromlás lenne.
Az az istenkáromlás, hogy ilyesmit tanítottak nektek. A következőt mondom neked: Isten képére és hasonlatosságára lettetek teremtve, az a sorsotok, hogy ezt teljesítsétek.
Nem azért vagytok itt, hogy küzdjetek és kínlódjatok, és soha ne jussatok el oda. És nem egy lehetetlen küldetés megvalósítására küldtelek benneteket.
Higgyetek Isten jóságában, és higgyetek az isteni teremtés jóságában, azaz szentséges énetekben.
Korábban emlitettél valamit ebben a könyvben, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Arra szeretnék visszatérni, most, hogy a kötet végére jutottunk. Azt mondtad: „a teljes hatalomhoz egyáltalán semmire sincs szükség". Ez lenne Isten természete ?
Most már megértetted.
Azt mondtam: „Isten minden és Isten mindenné lesz. Nincsen semmi, ami Isten ne lenne, és minden, amit Isten önmagáról megtapasztal, azt lstem benned és rajtad keresztül tapasztalja meg". Legtisztább alakomban a Teljesség vagyok. Abszolút Minden vagyok, és ezért egyáltalán semmire sincs szükségem, semmit nem akarok és nem követelek.
Ebből a teljesen tiszta formából olyanná leszek, amilyenné leszel. Olyan ez, mintha végül megpillantanád Istent, és azt mondanád: „Nos, mihez kezdjek vele". De nem számít, mivé alakítasz, mert nem felejthetek, és örökké visszatérek Legtisztább Alakomhoz. Minden egyéb kitalá-ció. Valami, amit kitalálsz.
Ott vannak azok, akik féltékeny Istenné tennének; de hogy lehet féltékeny az, aki Mindent birtokol, aki Minden ?
Ott vannak azok, akik haragos Istenné tennének, de mi dühíthetne fel, ha egyszer semmi sem tud bántani vagy megsérteni ?
Ott vannak azok, akik bosszúálló Istenné tennének, de kin állhatnék bosszút, ha egyszer minden létező én vagyok ?
És azért büntessem meg magam, amiért teremtek ? Vagy, ha úgy gondolsz ránk mint különállókra, miért teremtettelek volna téged, miért adtam neked alkotóerőt, miért adtam neked szabad akaratot, hogy azt teremts, amit meg akarsz tapasztalni, ha utána örökre megbüntetlek, amiért „helytelenül" választottál ?
Azt mondom neked: nem fogok ilyet tenni, és ebben az igazságban rejlik szabadságod az isteni zsarnokság alól.
A valóságban nincsen zsarnokság, csak a te képzeletedben létezik.
Hazatérhetsz amikor csak akarsz. Ismét együtt lehetünk, amikor csak akarod. A velem való egyesülés extázisát ismét megismerheted. Amikor arcodon érzed a szellőt. Amikor egy nyári estén a csillagos égbolt alatt egy tücsök ciripel.
Amikor először megpillantod a szivárványt, és amikor felsír egy újszülött. Egy csodálatos naplemente utolsó sugaránál, egy csodálatos élet utolsó leheleténél.
Mindig veled vagyok, az idők végezetéig. Velem való együttléted teljes, az volt, az most is, és mindig is az lesz.
Te meg Én Egyek vagyunk. Most és mindenkor.
Tedd, hogy napjaid és éjszakáid a tebenned lakozó legmagasztosabb eszmék tükrei legyenek. Engedd meg, hogy a Jelen pillanatai teljenek meg azzal a látványos extázissal, amelyen keresztül isten megnyilvánul teáltalad. Tedd ezt a Szeretet kimutatásával, örökösen és feltétel nélkül mindenki felé, akinek életét megérinted. Légy fény a sötétben, és ne átkozódj.
Légy a fény hordozója.
Az vagy.
Úgy legyen.

Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II.


Záró szó, üzenet neked!

Szeretném, ha tudnád. Szeretném, ha ezt vinnéd magaddal ebből a beszélgetésből. És itt az Én üzenetem, az üzenet, amit szeretnék a világ elé tárni:
Gyermekeim, kik vagytok a mennyekben, szenteltessék meg a ti nevetek. Eljött a ti országotok, meglett a ti akaratotok, miként a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyeretek megadatott néktek ma, és vétkeitek megbocsájtattak, miképpen ti is megbocsátottatok az ellenetek vétkezőknek.
Nem viszitek magatokat kísértésbe, de megszabadítjátok magatokat a gonosztól.
Mert tiétek az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökké.
Ámen.
És ámen.
Úgy legyen.
Most menj és változtasd meg a világot, melyben élsz. Menj és légy a Legmagasabb Rendű Éned. Mindent értesz, amit értened kell. Mindent tudsz, amit tudnod kell. Most az vagy, aminek lenned kell.
Soha nem voltál kevesebb ennél. Csak egyszerűen nem tudtál róla. Nem emlékeztél rá.
Most emlékszel. Próbáld örökké magadban hordozni ezt az emlékezést. Próbáld megosztani azokkal, akiknek hatással vagy az életére. Mert ez a rendeltetésed, amiről még álmodni sem mertél.
Eljöttél, hogy gyógyíts.
Ez az ittléted egyetlen oka.
És tudd: mindig szeretlek. Szeretetem mindig a tiéd, most és mindörökké.
Mindig veled vagyok.
Mindig.
Viszlát, Istenem. Köszönöm ezt a beszélgetést. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Neked is, csodálatos Teremtményem. Mert újra hangot adtál Istennek - és egy helyet a szívedben. És ez az, amire igazából szükségünk volt.
Újra együtt vagyunk.
És látom, hogy ez jó !

Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel III.


Szerelmi kapcsolatok

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.
Igazán szívszaggató azt mondani, hogy te „semmi" voltál addig, amíg nem
találkoztál azzal a bizonyos másikkal, ám nyilvánvalóan nem igaz, sőt,
annál is rosszabb, mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy
mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami
valójában nem ő.
Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elképzelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni,
aztán egyszer csak elfogy az ereje. Akkor már nem felel meg a róla
alkotott képednek. Már nem tölti be azt a szerepet, amit rá osztottál.
Ebből fakad a neheztelés, amit harag követ.
Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik önnön valós énjét kezdi
követelni, és egyre többször cselekszik összhangban azzal, Aki
Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira
megváltozott".
Igazán megható kijelenteni, hogy akkor váltál teljes emberré, amikor a másik belépett az életedbe. Ám a kapcsolat célja nem
az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd
vele a saját teljességedet.
Ez minden emberi kapcsolat alapvető, szükségszerű és kiküszöböl-hetetlen ellentmondása. Nincs szükséged egy
bizonyos másik emberre, hogy teljes mértékben megtapasztald, Ki Vagy,
és... bizony, semmi vagy a másik nélkül.
Ez a titka és a csodája, a kielégítetlensége és az öröme az emberi tapasztalásnak. Mély megértést,
elszántságot és akaratot igényel, hogy értelmes módon élj ezzel a belső
ellentmondással. Megfigyelésem szerint igen kevés ember cselekszik így.
A döntő többség kapcsolatformáló éveit boldog várakozás, duzzadó szexuális energia, nyílt szív és vidám, sóvárgó lélek jellemzi. /Beszélgetések Istennel 1./

[Rózsa Klára]

Szerelmi kapcsolatok 4

Valamikor negyven és hatvan év között (rendszerint inkább előbb mint később) feladjátok a legmerészebb álmaitokat, lemondtok a legragyogóbb reményeitekről, és átadjátok magatokat a legsekélyesebb elvárásaitoknak - vagy egyáltalán nem akartok semmit.
A nehézség végtelenül egyszerű, alapvető, mégis tragikusan félreértitek. A legmerészebb álmaitoknak, a legfennköltebb elképzeléseiteknek és a legragyogóbb reményeiteknek másként kell viszonyulnia a szeretett társhoz, mint a szeretett Énhez. Általában az a kapcsolataid próbája, hogy mennyire felel meg az elképzeléseidnek a másik, és hogy mennyire felelsz te meg az övéinek. Valójában azonban nem ez a próba - hanem csakis az, hogy mennyire feleltek meg a saját elképzeléseiteknek.
Megszentelt minden kapcsolat, mert az élet legnagyszerűbb lehetőségét kínálja - voltaképpen az egyetlen lehetőséget - megteremteni és megélni az Én legmagasabb szintű kifejezését. A kapcsolat akkor mond csődöt, ha úgy tekinted, mint az élet legnagyszerűbb lehetőségét megteremteni, és megélni a másik legmagasabb szintű kifejezését.
A kapcsolatban ki-ki foglalkozzék a saját Énjével - az Én létével, gondolataival, tetteivel; hogy mit akar, kér, ad az Én; hogy mire törekszik, mit teremt, mit tapasztal meg az Én, és akkor minden kapcsolat maradéktalanul szolgálhatja a célját - és a benne résztvevőkét !
Hát ne a másikkal foglalkozzatok a kapcsolatban, hanem csak és kizárólag az Énnel !
Ezt bizonyára különös tanításnak találod, hiszen egész életedben azt hallottad, hogy az a kapcsolat legmagasab szintű formája, amikor valaki csak és kizárólag a másikkal foglalkozik. Bizony mondom: ha csak a másikra összpontosítasz - ha megszállott vagy a másikkal -, akkor óhatatlanul csődöt mond a kapcsolatod.

Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel I.